Jó pár héttel ezelőtt újra vesekövem lett. Hétfőn mikor indultam dolgozni, éreztem hogy valami nem kerek, de ismerős volt a fájdalom ha lehet ilyet mondani. Szóval szombaton az ember meghalni sem akar. Mikor már nem voltak fájdalmaim újra hazaengedtek, sok folyadék, meg pihenés.

Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat. Az ünnepi könyvhét alkalmából úgy gondoltam egy kis játékkal kedveskedem az Olvasóknak. Nézzük is a játék lényegét. A könyvekről kicsit lentebb olvashattok bővebben, no de tovább nem is ragozom, aki kedvet kapott az játsszon.

Ahogy egy meleg srác látja a világot. Már nem tudok többet arról írni, hogy Zsenivel és énvelem milyen dolgok történtek. Zsenivel kezdtem a blogot és vele is fejezem be. Én vagyok az, aki kettőnk közül kifulladt. Többet erről nem szeretnék írni. A történetünk Zsenivel tegnap véget ért. Így véget ér a blog is. Búcsúzom most mindenkitől! Ahogy átölelsz, távolba tekintek a vállaid felett,. Ott a távolban egy filmet vetítenek,. Tovább is van ám! .

Nem káprázik az ember szeme, ha azt látja, hogy majdnem három hét után újra bejegyzést írok. és ezt nem azért,mert unatkozok, hanem bűntudatom van, hihy az olvasóimat elhanyagolom. Azóta pedig minden nap vele. 20-án tűzijátékot nézünk,ha nem fog szakadni. Macskámat vittem 2x is állatorvoshoz, mert nem .

Azt hiszem, ma befejezem ezt a blogot. Már nem érzem magaménak, már nem az írja, aki 10 hónappal ezelőtt voltam. Talán kerestem valamit, ahogy mindig. Akartam valamit, ami megváltoztat bennem-körülöttem mindent. Nos, úgy érzem ezt megkaptam. Nincsenek véletlenek, hiszek abban, hogy okkal történnek a dolgok az életünkben. Tudom, hogy ez az év más lesz, mint az eddigiek. Rengeteg mindent kaptam eddig, értek veszteségek és talán fognak .

Elég régen jelentkeztem blogügyileg, de mostanság újra érzem a késztetést, hogy írjak. Elég sok minden maradt ki innen, ebben a bejegyzésben az idei olvasmányaimra fogok koncentrálni. Martin különleges vámpírregénye, amit még Karácsonyra kaptam. Szenteltem már neki egy teljes bejegyzést, a taglalását ezúttal engedelmetekkel mellőzöm. Klasszisokkal jobban tetszett az előzőnél.

Ez itt a 175-ik bejegyzésem. És itt a legutolsó is egyben. Egy új mezőre - nem az örök vadászra! Fogok átköltözni. Erre a könyvre a humor a jellemző, ami nem jelenti azt, hogy a melegeket kifigurázzák benne. Sőt! Uram, igen, uram. Egyáltalán nem szereti a nőket szexuálisan? Uram, nem, uram. Uram, akkor szeretnék kérni tőle egy autogramot, uram.