Az utóbbi hetekben több volt a tennivalóm, mint ahogy vártam, terveztem, most viszont úgy néz ki, hogy lesz elég időm arra, hogy művemet trilógiává bővítsem. Álmaink útján, azaz marad a cím.

Lehet, hogy holnap már nem is lépek fel, azt se tudom, mit írjak, majd lesz valami. Azt hiszem, a mindennapi örömeimről, bajaimról, tapasztalataimról, egyszóval rólam fog szólni. Mivel is kezdjem? 24 éves srác vagyok, nemsokára 25.

Tudom, nagyon elhanyagoltam a blogot és a történetet is, de reményeim szerint hamarosan érkezni fog a folytatás. Mindenképpen szeretném befejezni a történetet, nem akarom lógva hagyni. Úgyhogy, ha valaki esetleg még itt van és kíváncsi a folytatásra, nem sokára itt lesz. Természetesen az összes szerzői jog Stephenie Meyer-t illeti.

Életünknek vannak olyan kis pillanatai mikor csalódnunk kell,de már könnyedén elengedjük. Nem rágjuk magunkat olyan dolgon mint például az elkötelezettség valami iránt,hogy mindenáron meg kell szerezni,mert anélkül nincs is élet. Mindenki ugyan úgy fog örülni annak a levert,kő falas kis fa székes kávézónak mint ahogy én.