A borkészítés nem csupán mesterség - művészet is. Egy pohár jó borban ott van a tudás, a tapasztalat, a szeretet, a szenvedély. És gyakran egy csöppnyi szerencse is. A tartályok viszont ott álltak üresen, a nyár folyamán megtervezett kísérletekkel együtt, engem pedig nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, ki kellett próbálnom, tisztábban forr-e ki a bor acéltartályban, és valóban monitorozható-e az erjedés menete? Egy szeptember 20-i, nagyon hirtelen ötlet eredményeképp vég.

Itt próbálom megörökíteni, hogyan kezdem el a borászat nemes tevékenységével való ismerkedésemet. Állatvédelem ide vagy oda, rendesen el tud gurulni a gyógyszerem, ha ilyen fürtök fogadnak a szőlőben. A probléma gyökere az, hogy néhány éve a vadászati jogot egy olyan vadásztársaság szerezte meg, akik pont leszarják a vadakat. Építettnek néhány magaslest, onnan. Dönci nagyon jó érzi magát a pince végében. Mint a képen is lát.

Egy elhanyagolt nagyberényi szőlőbirtok rendbehozása napról napra. Dolgozni, dolgozni, dolgozni. Talán egyiket sem mondta soha, de mi mindkettőből kivettük a részünket a nyár folyamán, és még így is csak az elején tartunk. A szokásos fűnyírás, permetezés mellett a támrendszer összebarkácsolását tűztük ki célul, de több okból is halasztani kellett a munkát. Először is a család bővülése.

Szerintem azért nem olyan jó ez az évjárat, nem hiszem hogy hosszan érlelhető, hosszan tartható borokat lehet csinálni 2012-ben. Ezért ebben az évben csak egy hordót töltök meg borral.